Ma van Advent első vasárnapja, és ha már elkezdődött a karácsonyi várakozás időszaka, Flórával arra gondoltunk, hogy egy kis kreatívkodással töltjük ezt az időt.
4 hét, 4 desszert.
Minden héten kapok tőle valami inspirációt, amiből nekem a következő adventi vasárnapra alkotnom kell valami édességet, teljesen szabadon.
Az első vasárnap inspirációi a következők lettek:
• hagyomány
• Loreena McKennitt Ages Past, Ages Hence című dala : https://youtu.be/RdAbEHPIWdU
Hagyomány...
Elsőre nagyon egyszerű szónak tűnt, aztán rájöttem, nagyon is komplex. A hagyomány a szokások összessége, ami összeköt minket és összeköti a jelent a múlttal (és a jövővel). A hagyomány formál közösséggé, legyen szó nemzetről vagy kisebb csoportokról, családról, baráti társaságokról. Jellemez, meghatároz minket, egység tud lenni a különbözőségben.
És mégis, ha megkérdezzük az akár azonos csoporthoz tartozó embereket, hogy mi jut erről a szóról az eszükbe, nagyon eltérő válaszokat adhatnak és nagyon sokszor olyan dolgok is az eszükbe jutnak, amiktől már elszakadtunk rég.
Nézegettem ezt a szót és gondban voltam. Összekötöttem a karácsonnyal, ha már adventi kihívás, akkor ez egyértelmű lépés volt, de még így is nagyon nagy volt a mozgásterem. Mert milyen hagyomány? Magyar? Sose éreztem igazán a magaménak. Francia, aminek a földjére lépve azonnal azt éreztem, hogy végre, először az életemben, otthon vagyok? De nem lenne ez túl tiszteletlen? Vagy a sajátjaim? Az én és családom szokásai?
Bevillant, amikor még október középen izgatottan beszéltünk a cukrászdában a Mikulásról/Saint Nicholas-ról, hogy mennyi egyezőség van, hogy itt, Elzászban, is ünneplik, és van mézeskalács, mandarin, de még szaloncukor is, ugyanúgy, hatodikán reggel.
Vagy amikor kikerekedett szemmel néztem a narancsos tésztát, ami pont ugyanaz volt, amit minden decemberben mi is megcsináltunk otthon édességgyárrá alakítva a házat, csak mi lekvárokkal is megtöltjük.
Miért is kéne annyira különválasztani ezeket a hagyományokat, amikor olyan szépen megférnek egymás mellett is?
Egy dolgot biztosan tudtam: kényelmi termékeket nem akarok most használni, hiszen jó a mézeskalácsfűszerkeverék, de jobb a saját magam által készített, úgy, ahogy régebben is csinálták. Egy kis kapocs a múlttal.
A mandarin is teljesen egyértelműnek tűnt, ez a gyümölcs nálam a december első hetének a gyümölcse, ez alapozza meg a karácsonyi készülődést. Ahogyan a dió is. Nem tudom megmondani miért, máskor szinte rá sem nézek, viszont ebben a hónapban nem hiányozhat a süteményekből.
A zene kelta beütése miatt nyúltam a Bretagne régió hagyományos süteményeihez és választottam ezt a rumos, nantes-i piskótát, ami ízeiben nagyon jól passzol ehhez az időszakhoz és a többi elemhez is, de hogy még jobb legyen, a hagyományosan mandulaliszttel készülő piskótát most dióval sütöttem meg.
Az egészet egy kevés tejcsokoládéval tettem teljessé, mely az egyik legfontosabb alapanyaga a karácsonyt megelőző heteknek az egész világon. Nincs karácsony csokoládé nélkül.
A levél pedig szinte idekívánkozott, annyira illik ezekhez az ízekhez és annyira jó páros a zenével...
6 egy adagos desszerthez:
Mézeskalácsos tejcsokoládé crémeux
185 g habtejszín
63 g tej
14 g méz
90 g tojássárgája
200 g tejcsokoládé
1 csipet só
1 tk. őrölt fahéj 0,5 tk. őrölt kardamom 0,5 tk. őrölt szegfűszeg
Borsónyi reszelt gyömbér
Fél vaníliarúd
Mandarinzselé
80 g mandarinlé
4 g cukor
Pár csepp citromlé
1 lapzselatin
Diós nantes-i piskóta
85 g puha vaj
100 g kristálycukor
2 tojás
10 g rum
Fél rúd vanília
65 g darált dió
26 g liszt
1 csipet só
Ostyalevél
25 g puha vaj
25 g porcukor
15 g tojásfehérje
25 g liszt
Kevés fahéj
A krémhez a csokoládét félig megolvasztom, majd félreteszem. A habtejszínt, a tejet és a mézet a tojássárgájákkal összemérem, majd vízgőz felett folyamatosan kevergetve besűrítem 80-85°C-ra vagy amíg olyan sűrű nem lesz, hogy egyenletesen bevonja a fakanál hátát, és jól látható csíkot tudok húzni rajta.
A kész angolkrémet több adagban a csokoládéhoz adom és jól elkeverem vele. A végén hozzáadom a sót és botmixerrel is egyneműsítem, de nagyon vigyázok arra, hogy egyáltalán ne kerüljön bele levegő. 5 órára, de inkább egy egész éjszakára a hűtőbe teszem.
A zseléhez a lapzselatint jéghideg vízbe áztatom. A mandarinok levét a cukorral és a citromlével csípősre melegítem, majd feloldom benne a megduzzadt és kinyomkodott zselatin lapot. Az így kapott keveréket akkora formákba öntöm, ami pont egy kicsivel kisebb, mint a piskótám, vagy egy nagyobb, fóliával bélelt edénybe, ügyelve arra, hogy mindenképpen legyen meg 0,5 cm vastag. Ha ezzel megvagyok, fagyasztóba teszem.
A piskótához a vajat a cukorral kihabosítom, majd beleteszem a tojást, a rumot és a vaníliát és kikeverem. Ezután hozzáforgatom a diót és a lisztet, majd kiadagolom 6 db 8 cm átmérőjű kerek formába, vagy egy 22cm-es formába. 180°Cra előmelegített sütőben a kisebbeket kb. 20 percig a nagyobbat 25-30 percig sütöm.
A ostyához a vajat a cukorral elkeverem, majd a tojásfehérjével is, hogy homogén masszát kapjak, ezután belekeverem a fahéjas lisztet. Szilikonformába simítom és 160°C-on 5 és fél percig sütöm.
A piskótára helyezem a mandarinzselét, majd a csokoládékrémet habzsákba töltöm és egy sima nyomócsővel a zselé tetejére nyomom. Mandarin rostokkal és egy darab ostyalevéllel díszítem.
Tippek:
Tökéletes vendégváró desszert: az elemeket megcsinálhatjuk előbb is, és aznap az összerakással már csak pár percet kell foglalkoznunk.
Az ostyát elkészíthetjük forma nélkül is. Sütőpapírra hajszálvékonyan kikenjünk és megsütjük,míg aranybarna nem lesz. Szilánkokat törhetünk így belőle, de akár süteménykiszúróval formákat is szúrhatunk belőle rögtön azután, hogy kivettük a sütőből, de sietni kell, nagyon gyorsan törőssé válik.
A csokoládékrémet érdemes egy spatulával felkeverni, mielőtt használjuk, így változtatunk egy kicsit az állagán és sokkal könnyebben kezelhető lesz.
Comentarios